... csak nem abban az értelemben
Gyermekünk pépfogyasztása azóta örvendetesen megugrott! Már átlag 2/3 üveg bébikaját eszik meg, de ha valami nagyon bejön neki, akkor akár egy teljes üveggel is benyom belőle egy húzásra. A gyerek etetésének azonban mindenféle fifikája van, ezt tanulgatom éppen. Az eddigi tapasztalatok dióhéjban:
Először is megmelegítjük a pépet. Gyerek felkészít: a féltős cuccokat levesszük, a felsője ujját felhajtjuk, majd ráadunk egy elég nagy, és szigorúan nejlon aljú partedlit. Mert aminek nincs nejlon alja, az úgy átázik, mint a huzat, és akkor hiába volt az egész macera!
Csak a nejlonos hátú az igazi!
Ha ez megvan, akkor pép előkészít, baba ölbe vesz. Ildomos az egyik karját lazán hátra fogni, a másikat pedig ellenőrzés alatt tartani. Mert az első falat után, mikor is eldönti mehet-e a többi, ahogy lehet, belemancsol a kajába. Vagy elkezdi szopni az ujját, miközben a kanál a szájában van. Ezek után veszettül elkezd csápolni a kezével, lehetőleg azzal, amelyik mocskosabb. És akkor pépes lesz a ruhája, az én ruhám, a terítő, a szék, a szék hátán lévő kabátom, és a mellette álló hűtő oldala. Így aztán, miközben hónom alatt az egyik kezét tartom, az egyik kezemmel a kanalat próbálom beletuszkolni a szájába, a másikkal a csápolás megfékezésén fáradozom, még megkísérelhetem egy szalvétával letörölni a mancsait és a száját, meg a többi péppel takart részt. Ez kb. 3 másodpercig szokott eredményt hozni, aztán ugyanott vagyunk, ahol a part szakad. De a pempő legalább fogy! Egy darabig. Az adag háromnegyedénél kezd megtörni a lendület, így aztán cselhez kell folyamodnom.
Ez még hátra van, de már átérzem...
Idő közben rájöttem, hogy kedvenc bébink imádja, ha énekelnek neki, az sem baj, ha én. Ugyan kiskorom óta éneklek, de ilyen zajos sikerben eddig sosem volt részem. Így aztán ilyenkor előadom a "Jó ebédhez szól a nóta" helyi változatát, ami a nótákon kívül megzenésített versekből áll (mégiscsak magyartanár az anyja) meg persze pár gyerekdalból is, biztos ami biztos. Amikor érzékelem, hogy lankad az étvágy, rágyújtok az első dalra, ami eszembe jut. Erre a ded arca felderül, és vigyorogni kezd. Hoppá, egy pillanatnyi rés keletkezett a szájában! Ha ügyes vagyok, pont befér oda egy teli kanál kaja. És ügyes vagyok!
Ezzel a módszerrel még a falatot is beénekelheted a szájába!
Mindeközben érdemes figyelni arra, hogy a tálka ne legyen az asztal szélén, mert előfordulhat, hogy a hadonászó babakéz ad neki egy gellert, és hirtelen a földön köt ki, Murphy törvényei szerint szájával lefelé. Igen, persze, hogy megtörtént eset! Ahogy az is, hogy miközben én megpróbáltam szalvétával elfogadhatóvá törölni a kezeit, vigyorogva beletörölte az arcát a pólómba.
Forrest Gump is így adott ihletet
Kérdés még az itatás, ami most itatócsőrös műanyag üvegből történik. A két választási lehetőség, hogy vagy menet közben itatom vagy kaja után. Mindkettőnek megvannak a maga előnyei és hátrányai. Ha evés közben iszik, akkor több folyadék fogy, ha nem azzal van elfoglalva, hogy buborékokat próbál fújni nyeldeklés helyett. De az üveg úgy néz ki, mint amit a malacok szoptak le. Ha csak a végén, akkor kevesebbet iszik, ám ha már levettem a partedlit, tuti, hogy a nyakába önti az adag nagy részét, és akkor negyedszerre is átöltöztethetem.
Nem, ne gondolj rosszra! Ez az itatócsőr
Oké, tegyük fel, hogy nem esett le a tányér, sikeres volt a művelet, elhangzott az utolsó dal is (ami a körülményeket tekintve általában az "Egy kismalac röf-röf-röf" szokott lenni), és elfogyott az előirányozott adag. Ilyenkor gyermek felkap, és mindentől távol tartva biztos helyre visz, ahol megkezdődik a kármentesítés. Először még egyszer letörölgetjük, kiszedjük a hajából és a szemöldökéről a maradék pépet, és csendben hálát adunk a szemkötőért, ami biztosítja, hogy legalább az egyik szeme és környéke pempőmentes marad. Aztán levesszük a partedlit, amit megpróbálunk valami olyan helyre tenni, ahol mást már nem ken össze, amíg a rajta lévő maradványok meg nem száradnak, végül pedig megböfiztetjük a gyermeket. Ha szerencsém van, a böfinél nem jön vissza még egy adag kaja, az immár védtelenül maradt pólójára.
Szerintem versenyeztethetnénk őket...
Ezek után jön az öltöztetés. Öltözni változatlanul utál, így aztán mérlegelés következik, hogy mennyire ette le magát. Ha át is ázott a cucc, akkor nincs mese, másik kell, akárhogy vonít a kisasszony, mikor áthúzom a fején. Ha csak kicsit lett pecsétes, akkor érdemes várni a délutáni etetésig, ahol még úgyis érkezik pár újabb és lehetőleg más színű folt a diverzitás jegyében. Ha pedig nem lett pecsétes, akkor ez olyan horderejű esemény, hogy azonnal elmegyünk sétálni és veszek egy sorsjegyet, mert nem minden nap van ilyen szerencsém!
Azért függő nem leszek, az biztos!
A múltkor szintén anyuka barátnőmmel azon gondolkodtunk milyen színű cuccok kellenének, hogy ellensúlyozzák a foltokat. A mályva (céklafolt ellen) és a narancssárga (sütőtök) mellett voksoltunk, de ez utóbbi mostanában veszélyes színnek számít, mert a végén rám fogják, hogy a gyerekkel foglalok pártállást, a sütőtök meg csak engem érdekel. Pedig amúgy ez volna a jobb választás, mert rájöttem, hogy a bébikaja olyan, mint a hányás: mindegyikben van répa.
Sokan vannak és narancssárgák, de nem veszélyesek
Természetesen sem a cékla, sem a sütőtök, sem a répa foltja nem jön ki a ruhából, így aztán egyre szűkül azoknak a ruháknak a köre, amelyekben másoknak is meg lehet mutatni a kölyköt. Hogy az én ruháimról ne is beszéljek. Mert hiába vontam be a toalettembe a kényelmesebb terhesnadrágokat is(megint), 4-5 nap alatt az összes nadrágom és a felsőim nagy része pép- és/ vagy büfifoltos lesz.
Kéne egy ilyen üveg mögé, hogy vész esetén feltörhessem
