A felnőtt élete egyre csábítóbb...

Hű de régen nem írtam már! Az a helyzet, hogy továbbra is csak úgy kapkodom a fejem. Eszter szinte minden nap tanul valami újat, és nem tudom mikor, de a kisbaba végképp eltűnt, és helyette átvette a helyét a kisgyerek, akinek egyre erősebb az egyénisége.


Bizony, az éntudat is egyre erősödik

Idő közben megtanult járni, sőt most már azt is próbálgatja, hogy megy a dolog hátrafelé. Fogakban is erősen felzárkózott, most olyan 10-11 körül lehetnek, de ki számolja? (Néha én, de csak úgy megy, ha végigtapogatom a fogsorát. Hál' Istennek, mert bizony akinek minden fogzásnál végigüvölti a gyereke az éjszakát, az sokkal inkább képben van.) Súlyra pedig végre túllépte a bűvös 10 kilót, bár nem sokkal, pedig annyit eszik, mint egy szántóvető. A pelenkázás már nem olyan vészes, és a szemtapasz sem, mert találtuk végre egy olyat, ami baromi ronda ugyan, de pont jó: nem túl laza és nem túl erős.

Lehet hogy Jackonak is innen jött az ötlet?

De ezek csak az elsődleges, szembeötlő változások. Az izgalmas rész most már apróbb dolgokban rejlik. Legalábbis számomra mindenképpen. Eszterünk ugyanis most már akár első hallás után is el tud ismételni egyes szavakat, főleg ha valami olyan kerül elé, ami nagyon bejön neki. Néha elkapom ahogy mondókázik vagy énekelget magában. Még nem érteni hogy mit, de a ritmusból azért rá lehet jönni mire gondol. Tegnap még a Kék Duna keringőt is megkisérelte utánam dudorászni. Ha pedig én mondom a versikét és megállok, gyakran már mondja is a következő szót, vagy valami hasonlót.

Bizony, az én kis dalos pacsirtám is egyre meglepőbb dolgokra képes

És mivel egyre jobban ki tudja fejezni magát, vége az önkényes kaja és programválasztásnak! Általában már ébredés után kijelenti mit óhajt reggelizni. (Többnyire vaj és hata... ez utóbbi sajtot jelent nála. Hogy hogyan lett pont hata, azt nem tudom, főleg mert a labdát is így hívja, de elfogadtam, hogy ez egy fontos többjelentésű szó.) Természetesen magában nem eheti őket, de már meg tudja különböztetni a kiflit (kipi), a bagettet (bagi) és a kenyeret (kenyé) és persze egy csomó zöldséget és gyümölcsöt is, amik kisérni szokták a menüt. Reggelire általában elfogyaszt egy doboz natúr joghurtot is (joki). 

Ez egy ideális baba reggeli lenne...

A reggeli után (néha előtt) olvasás következik, nyilván részemről. Már kiválasztja és odahozza a könyvet, és mutogatja a képeket is, főleg ha például labdát ábrázolnak. Karácsony előtt kiválasztott egy Arany Lacinak könyvet és egy Varró Danit, amelyek aztán annyira tetszettek neki, hogy minden nap két-háromszor el kellett olvasnom mindkettőt, míg vissza nem vittük őket a könyvtárba. Mondanom sem kell, az elsőt teljesen, a másodikat félig megtanultam kívülről, és most büszkén skandálom a rigmusokat, például a körömvágás kellemetlenségeinek enyhítésére.

Szívemből szól

Rákapott a filmnézésre is, és bár sok mindennel próbálkoztam, jelenleg a Bogyó és Babóca és a babás videók a nyerők. Még nagyon kell figyelnem mert az első a "babó", a második a "baba" hívószóra indítandó, de max felcserélődik a sorrend, úgyhogy emiatt nem aggódom. Amiatt igen, nehogy túlzásba essen, úgyhogy legfeljebb napi kétszer húsz percet engedélyezek. Ennyi is bőven kivakuzza az agyamat.

A kicsik imádják, de 6 éves kor fölött emészthetetlen...

Ebéd előtt séta következik, állathang utánzással egybekötve. Többnyire maradunk a vau-vaunál, de múltkor a nagy hideg miatt élre törtek a varjak, és így hazafelé végigkárogtuk az utat. Egyébként békésen és kíváncsian trónol a kocsiban, legfeljebb a zöldségesnél mutatja végig, hogy mit és milyen sorrendben vegyek. De tüstént!

Ebéd után sor kerül a napi egy szem alvásra, ami néha csak egy órás, és olyankor a szépreményű anya (azaz én) villámgyorsan kevésbé szépreményűvé válik. Délután a séta kivételével ismétlődnek a dolgok, de természetesen az uzsonnát, a vacsorát és néha a pótvacsit is lazán behajtja és felfalja.

És persze utánoz és kombinál folyamatosan, így persze nagyon vigyázni kell mit mond vagy tesz előtte az ember. Már észre sem veszem, amikor beszólok a káromkodó pénztárosnak, hogy szorulni fog, ha pont ezt a szót tanulja meg első hallásra a lányom, de persze a saját házunk táján is érdemes körülnézni.

A gyerek reggel az apja arcára nézve tudja már, hogy következni fog a kávé, és ezt hallatlan örömmel ejti, mert az apja is így szokta. Ma este pedig, miután úgy döntöttünk, hogy kirúgunk a hámból és kiválasztottunk egy üveg bort (amit majd egy hét alatt szépen lassan megiszunk), Eszter szintén odaállt a borosüvegek mellé, és gondterhelten sóhajtozni kezdett. Mi meg persze fetrengtünk a röhögéstől. Mondanom sem kell, hogy utána elhajtani sem lehetett onnan, mert úgy ítélte meg, hogy valami nagyon jót csinálhatott, ha ilyen boldoggá tette a szüleit. Remélem azért alkesz nem lesz belőle...

Olyan gyorsan felnőnek...! ;-)