Túl rózsaszín, hogy igaz legyen

Amikor reggel felkeltem, szokatlan, de valahonnan távolról ismerős érzés lett úrrá rajtam. Kipihenten ébredtem! Csak kvázi 9 hónapnak kellett eltelnie (a terhesség utolsó két hónapjában már nem igazán lehetett jókat aludni az állandó pisilési kényszer miatt), és újra sikerült eleget aludnom! Eszter ugyanis az esti fél 11-es szoptatás után legközelebb reggel fél 9-kor ébredt, majdnem egy órával utánunk. És mivel én is beájultam éjfél körül, majdnem 8 órát alhattam egyhuzamban! Mindjárt tudtam, hogy ezen a rendkívüli napon nagy tetteket viszek majd véghez!

Bármire képes vagyok! Csak hagyjanak aludni...

Főleg, mert tegnap voltam Bab Bertánál, aki közölte, hogy az eddigi napi két pépadagot innentől négyre emelhetjük, még egy főzelék és a tejpép bevezetésével. Hurrá! Ha bejön a dolog, az rengeteg szabad órát, és akár mozizást is jelenthet! Meg persze jó sok mosatlan edényt és szennyes ruhát, de az részlet kérdés. Csak pozitívan!

Így aztán a reggeli szoptatás után pontosan két órával babánk megkapta a tízóraira szánt gyümölcspépet. Kicsit gyanakvón méregetett, mert eddig a gyümölcs a délutáni programok közé tartozott, de azért megette, mert szereti a gyümölcsöt, és különben is sárgabarack volt almával.

Ezután aludt még egy kicsit, én meg készítettem fertőtlenítő lötyit, és beledobáltam pár új játékot, amiről úgy gondoltam, lassan kipróbálhatná. Most már ha teheti összevissza gurul, úgyhogy ideje leszerelni a boltívet a játszószőnyegről, ami akadályozza a mozgásban. Így viszont új játékok kellenek, mert az eddigi fellógatósokkal nem sokat tud kezdeni. Bár rágcsálni továbbra is lehet őket. Mikor már félidőnél járt a fertőtlenítés órája, eszembe jutott, hogy az öcsémtől szerzett enyhén szólva is mocskos habszivacs lapokkal is lehetne kezdeni valamit (ezekkel polcolta alá a gyerekmedencét), így aztán nekiestem az első párnak körömkefével, és a játékok után ezeket is lefertőtlenítettem.

A szőnyeg marad, de a boltív innentől már a múlté

Gyerek felébred, fertőtlenített cucc kihorgász, majd eltesz szárítani. Elérkezik az ebédre szánt pép ideje. Sárgarépa csirkével. Ezt is szereti, de van egy kis bűntudatom, Berta azt mondja, egy héten csak egyszer ehet sütőtököt vagy répát, és ez most már a harmadik. De ha már nyitva van, hajrá! Majd a másik főzelék répamentes lesz. Ebéd után rövid játék, majd a részéről újabb szunya következik, én pedig rájövök, hogy ezúttal nem akarok én is ledőlni mellé! Úgy látszik tényleg kialudtam magam.

Kutya egy érzés a bűntudat

Na jó, akkor jöhet egy kis netezés. Találok egy cikket arról, milyen játékokat érdemes játszani egy ekkora gyerekkel. Egész jó, van pár ötlet, amit érdemes kipróbálni!

http://pepitamami.cafeblog.hu/2015/07/26/45-dolog-amit-egy-6-honapossal-jatszhatsz/

Hirtelen akkor eszembe jut, hogy éppen ideje kimosni a ruháit, mert lazán megtöltik a mosógépet, de ha már ennyi időm van, egyenként végignézem a cuccait, és folttisztítót locsolok rájuk, hátha néhányat sikerül megmenteni az utókor, vagy legalább a következő két hét számára.

Cipő helyett nálunk egyelőre plüssállatok vannak

Gyerek újfent felébred, és szemrehányóan néz rám. Az rendben van, hogy délután helyett délelőtt van gyümölcs, és megint répa a menü, de akkor most már tej nincs is? Értem a célzást, és beiktatok egy soron kívüli szopizást. Elvileg most már csak reggel meg este kéne, de azért ekkora változást egyik napról a másikra már mégse eszközöljünk! Különben is rájöttem, hogy szeretek kicsit összebújni ilyenkor a gyerekemmel. 

... és csak eljutottam a mosolyogva szoptatás fázisáig!

A szopi után kipróbálok vele pár játékot, amit a cikkben olvastam, majd bemutatom az átalakított játszószőnyegnek. Az elején kissé elveszettnek tűnik rajta, de aztán boldogan gurulászni kezd. Rezignáltan kihalászom az asztal alól, és eltűnődöm arról, érdemes-e még ilyenkor nagy erőkkel fertőtleníteni a cuccait. Ha porrongyot varrnék a ruhájára, hasznosabb lenne. Menet közben főzök magamnak egy tésztát, leülök a játszószőnyeg mellé és ott eszem meg, egyrészt, hogy elkaphassam, ha magára rántja a másfél méteres dracénát, másrészt meg hogy szemléltessem hogyan kell villával enni, és fújni az ételt, ha meleg. Legalábbis remélem, hogy ezt tanulja meg, nem azt, hogy anya két térde közé fogott tányérral fal, miközben űzött tekintettel kémlel körbe, lehetséges veszélyforrásokat keresve. Kaja után kiteregetek a szárító és a játszószőnyeg között ingázva, mert a gyermek még mindig elég aktívan rotál.

A gurulós bébi cuki, de veszélyes

És el is érkezik a tejpép uzsonna ideje. Mivel most eszik ilyet először, az előírt három kanál helyett most csak egyet kap, és mellédobok még egy kanál gabonapépet is, hogy legyen valami tartalma. Nem túl nagy lelkesedéssel, de ezt is elnyammogja. Újabb játék következik, majd egy fél óra szendergés emésztés céljából. Ekkor már túl fáradt vagyok a világmegváltáshoz, de a sok fogás alatt majdnem elfogytak a tiszta babakanalak, és a mosogató is tele van. Így aztán sterilizálok, közben pedig mosogatok, majd összegyűjtöm a megszámlálhatatlan üres bébiételes üveget, és elrekkentem őket egy sötét sarokba, míg valaki, aki kis adag befőttet akar eltenni, el nem hordja őket. 

Végre ez is kész, lerogyok sorozatot nézni a gép elé. Nagyon gazdaságosan csinálom, általában másfél nap alatt sikerül megnéznem egyetlen részt, de ezt a mostanit már egy hete kezdtem el, mert közben más program is akadt. Már vagy 5 perce nézem, mikor hazaér a párom, és a gyerek is felébred. Felteszek egy teát, mert rendes anya a párját mosolygó deddel és forró teával várja így télvíz idején.

Végül is így is fel lehet fogni...

És igen! Az utolsó pépadagolás következik. Véletlenül találok egyet, amiben nincs répa, úgyhogy gyorsan kimérem, majd elkezdem belapátolni a gyerekbe. Lelkesen falja, minden szipi-szuper, még a ruháját se eszi le. Megdicsérem, és egy pillanatra rendkívül profi anyának érzem magam.

Aztán a következőben a gyermek hozzám bújik, és szép egyenletes sűrűségben végighány engem, a kanapét és a rajta lévő párnákat az imént megevett paradicsomos krumplival. Én meg halkan szentségelek, majd átöltöztetem a gyereket, az apja kezébe nyomom, hogy csináljon vele valamit, a ruháimat rádobom a szennyeskupac tetejére, átöltözöm, és lemegyek a szemközti boltba csokit venni. Majd máskor leszek Szuperanyu. Időm még van rá bőven, nem igaz?