És nincsen záróra...

Ééés igen, ez a nyár már nem múlt el nyaralás nélkül! Igaz, hogy csak három nap volt a Pótnagyi balatoni házikójában, de ne legyünk telhetetlenek! Eszternek ez is hatalmas kaland volt, és az első alkalom, amikor házon kívül töltötte az éjszakát! (A kórházon kívül persze, de az alap).

Mindenkinek jár egy kis relax

Színhely Balatonfűzfő, résztvevők Eszter, persze én, a büszke Nagyapa (azaz apukám), és t. neje, Móni, a Pótnagyi. A párom nem jött, mert egyrészt hétköznap volt, másrészt két dolgot utál: az erős napot, meg a vizet. És azért valljuk be, ez a Balaton két fő vonzereje.

Kocsival mentünk, ami már csak azért is jó ötlet volt, mert azért egy baba utaztatása három napra is masszív mennyiségű cuccal jár, főleg, hogy még az otthoni ágyát is vittük. Utazó, úgyhogy legalább végre kihasználtuk a funkcióját. Ezen kívül persze babakaja meg edények, sima pelus, meg úszó is, ruha minden időjárásra, 50-es naptej, napkalap, meg még egy csomó minden, ami eszembe jutott.

Sok csomag közt elvész a gyerek?

Aztán még ott volt a gyerekülés kérdése, mert a kezdeti újszülött verzió már vállban kezdett szűk lenni, és az aggódó atya kifejezte kétségeit, hogy fog ebben egy teljes órát eltölteni az ő szeme fénye. Mikor már éppen elkezdtem egyre alkudni az interneten, hirtelen ez is megoldódott, mert a nagybátyám leselejtezte a két mérettel nagyobb gyerekülését, az öcsém kapott az alkalmon, mi meg megkaptuk az övékét, ami már szintén eggyel nagyobb, ráadásul az öcsém paranoiájának köszönhetően olyan masszív, hogy egy tank sem árthatna neki. De azért azt nem próbáltuk...

Lényeg a biztonság

Úgyhogy végül jó sok cuccal, meg a gyermekkel, hatalmas hőségben elindultunk. Az út viszonylag eseménytelenül telt, mert Eszter végig aludta az utat, én meg azzal voltam elfoglalva, hogy egy pelenkával leárnyékoljam neki az ablakot. Út közben még egy ebéd is belefért a kedvenc balatoni éttermünkben (a Degeszben) és már ott is voltunk! 

A ház kicsi, kissé viharvert, de nagyon jó a kilátás, és terasza is van! Két kis szoba, egy nappali féle, konyha, és fürdő. Pont elég. A mi szobánk a fürdőszobából nyílt, és bútorzatát főként egy rozzant emeletes ágy alkotta, meg egy kisebb cipős szekrény, amit apukám kivitt, hogy beférjen a babaágy. 

Ki hitte volna, hogy babaággyal is lehet...

Beférni mondjuk befért, bár csak úgy, hogy vagy nyitva maradt az ajtó, vagy csukva, és akkor résnyire lehetett csak kinyitni. Mindegy, részletkérdés, miután sokadszori próbálkozásra sikerült valahogy kinyitnom azt a nyamvadt ágyat, már nem is érdekelt. Gyermek kialudta az utazás fáradalmait, aztán irány a strand!

Mióta legutóbb ott jártam, mindent felújítottak, még párakapu is volt, nehogy a Balatonig tartó kemény 50 méteren leizzadjon az ember! Ami viszont jobban érdekelt, az az, hogy kialakítottak egy piciknek való szakaszt homokos, lassan mélyülő résszel, ami jelentősen megkönnyítette babánk ismerkedését a naaagy vízzel. Az elején gyanakodott egy kicsit, de aztán már boldogan paskolta a habokat, és azt is nagyon élvezte, hogy fel-le emelgettem, meg körbehúzigáltam magam körül a tóban. Ismerkedett a többi gyerekkel is, nagyokat kacagott, úgyhogy nagyon szuper volt! És azért valljuk be, a Balatonból nézni a naplementét eléggé dekadens dolog, ez is dobott egy kicsit a nyaralás életérzésen!

Ezért már önmagában érdemes, nem?

A strand után megvacsoráztunk a teraszon, megpróbáltam lefürdetni a bébit a tus alatt (nem ment valami jól), aztán az esti szopi, meg az altatás következett. Még egy kis esti Scrabble meccsre is volt alkalom! Nyilván akkor már Eszter nélkül. Kicsit kijöttem a gyakorlatból, de azért a futottak még kategóriába így is simán befértem...

Na ennyire azért nem voltam béna, de közelített...

Már azt hittem minden szép és jó, de éjfél után kezdődtek a problémák. Eszter felébredt, és nem tudta hol van, úgyhogy halálra rémült. Ráadásul a fürdőszoba ajtaja és ablaka is nyitva maradt éjjelre, hogy szellőzzön a ház, de a nagyszülők olyan hangosan horkoltak, hogy arra a holtak is felébredtek volna. Esély nem volt, hogy így visszaaludjon. Így aztán az éjszaka közepén megpróbáltam annyira arrébb taszigálni az ágyat, hogy be tudjam csukni az ajtót. Persze a gyerek benne, még jobban üvölt, én szerencsétlenkedem, az idő múlik... végül sikerül becsuknom az ajtót, újabb nyugtató jellegű szopi következik felkapcsolt villanynál, hogy lássa, nincs mitől félni. Amikor lekapcsolom hiszti van, világosban nehezen megy az alvás, hiába simogatom. Végül hajnali 2-re álomba hüppögi magát. Akkor már olyan fáradt, hogy látszik rajta, megadta magát a sorsnak, és akkor is alszik, ha ez azzal jár, hogy éjjel felfalják a szörnyek.

Az emeletes ágy is szörny-ű

Másnap persze elő kell adnom a "Furakodjunk át egy keskeny résen gyerekkel" című magánszámot, de úgy döntök, majd csak belejövök, mert még egyszer tuti nem alszunk nyitott ajtónál.
Persze reggel már semmi gond nincs, a kis felfedező vígan négykézlábazza keresztül a házat, és le van nyűgözve attól, hogy itt szinte mindenhez hozzányúlhat, sőt ha elég nagy svungot vesz az ajtónál, még a szabadba is azonnal kijuthat, három emelet nélkül. Együtt eszünk a teraszon, ez is nagyon tetszik neki, mert otthon ez többnyire nem szokott működni. Amikor valaki előbb feláll, rosszallóan néz utána, mert nem akarja, hogy idő előtt asztalt bontsunk.

Néha elmondhatatlan, milyen cuki

Étteremben ebédelünk, ahol mindent végigkóstolhat, persze a saját ebédje után. Legjobban mégis a tányér alá adott papír alátét nyűgözi le, mert tök jól zizeg, és még tépkedni is lehet! Délután újra strand, a fürdés szóra is fülig ér a szája, aztán még hintázhat is, úgyhogy teljes a boldogság. Este zumba a parton, itt Anya is rázhatja egy kicsit, amíg a Pótnagyi vigyáz a szintén ritmusra mocorgó sajtkukacra. 

Második este már tapasztaltabb vagyok. Ugyan a fürdésnél még mindig bénázom, de már rutinosan becsukom az ajtót, és egy darabig felkapcsolva hagyom a villanyt. Az elalvás most is tovább tart mint otthon, de már átalussza az éjszakát, és reggel mosolygósan ébred. Átestünk a tűzkeresztségen.

Az ebéd és a délutáni strandolás után pakolunk csak, és hasonlóan nyugodt út után este érünk haza. Újra itt van Apa, mindenki hepi, bár a gyerkőc olyan fáradt, hogy az esti fürdés után szinte azonnal elalszik, és másnap is szunyál a nap nagy részében. Mikor azonban ébren van, odamászik az ajtóhoz, és egy darabig vágyakozva nézi. Talán újabb kalandra vágyik... én megértem! 

Jöhet az újabb kaland?