Alszik a baba, cincognak... a szülei?

Valamit jól csinálunk. Most, hogy végre fogadóképessé váltunk a babával, és elkezdtek jönni a barátnők is, miután meglátják Esztert instant elolvadnak, aztán elkezdenek azon gondolkodni, hogy talán mégis akarnak még babát. Lassan szerződtetem magunkat valami "Te is akarsz gyereket!" jellegű reklámfilmbe...

Valami ilyesmi...

Mert az a helyzet, hogy igaza volt annak, aki azt mondta, az első hat hét után könnyebb lesz. Ezt üzenem az utánam érkezőknek is. Sőt, ami azt illeti, nekem már az első négy hét után is könnyebb lett. Bizony! 

Mert először is, minden bölcsész szertelenségem dacára beadtam a derekamat, és egyrészt egy "Ez szopás" feliratú leckefüzetben buzgón jegyzetelem az etetések idejét meg a teli pelenkák számát, másrészt elkezdtem rendszerességre törekedni. Ha három óránként kell etetni, akkor annyi. Nyilván éjjel nem, a mazochizmus továbbra is távol áll tőlem. És mit tesz Isten? Ahogy az első gyenge időrendi próbálkozásoknak nekikezdtem, a babám mindjárt rájött, hogy utálja, ha ébresztgetik, így aztán olyan pontosan elkezdte tartani a három órákat, hogy az órát is hozzá lehetett igazítani. Fel is vetettem az apjának, hogy bevezethetnék harmadik keresztnévnek a Schaffhausent, de akkor már tényleg nem férne el a személyijében, az egyebekről nem is beszélve. Minden esetre ez arra is jó, hogy ha eltérő időpontban siránkozik, már tudom, hogy az éhség nem lehet a baja, és eggyel kevesebb a tippelési lehetőség. Egyébként leggyakrabban a teli pelenka a nyerő.

Majd óra lesz a jele az óvodában

Másodszor, minden vészmadarak károgása ellenére, lett tej. Továbbra sem vagyok egy tejcsárda, de az igényeknek próbálok eleget tenni. Délutánonként méregetem, hogy mennyit ehetett, mert olyankor kevesebb van, és csak akkor kap tápszert vagy lefejt tejet, amikor tényleg szüksége van rá. De ez max 2 alkalom naponta.

Mérlegelj és dönts!

Most már nem fáj annyira a szoptatás sem, legfeljebb az elején, viszont rájöttem, hogy ezek a 3/4 órák kiváló és nyugodt alkalmat teremtenek egy kis dekadens olvasásra is. Végre használom az e-book olvasómat, mert  olyan előnyei vannak, mint hogy nem zavarja a lapozás a gyereket, és sok könyv fér rá, így ha menet közben befejezek egyet, mindjárt nekieshetek a következőnek. Ezért aztán mióta Eszter megszületett, már 18 könyvet olvastam el. Ezek többsége ugyan ponyva, de most, hogy többet alszom és kezd visszatérni az agyakapacitásom, lassan majd nekiállok az Anna Kareninának is.

Én minden éjjel megrendezem. Általában hajnali 3 és 5 között...

És nagyon fontos az is, hogy egyre cukibb a gyermek. A kezdeti mosolygrimaszok mellett most már valódi teli szájas és széles vigyorokat produkál. Meg kell zabálni! Rájöttem, hogy egy ilyen fogatlan babavigyor magasabb cukiság faktorral bír, mint egy kosárnyi vizslakölyök. Nyilván elfogult is vagyok, mert hát a saját ugye mégis csak. De ehhez jönnek még a bársonyos babatappancsok, meg a hurkás combocskák... és máris mindenki elalél, aki meglátja. Kicsit ugyan levon a dolgok értékéből, hogy sokszor a széles vigyor abból ered, hogy éppen sikerült túlcsordulásig teleraknia a pelenkáját, vagy derékig telibe hánynia magát is meg engem is, de ez tényleg elenyésző.

Cukiságra felkészülni!

Természetesen az apja is el van mosva tőle. Én meg mindkettőjüktől így együtt. Mert rájöttem, mi a válasz a nagy kérdésre: Miért megy tönkre annyi kapcsolat a gyerek születése után?
A helyzet az, hogy az ember lánya, főleg ebben az első hat hétben, a létező legrosszabb formáját nyújtja. A kialvatlanságtól hisztis lesz, türelmetlen és depresszív, ráadásul sokszor még olyan alap dolgokra sincs idő, mint a fésülködés, a hajmosásról nem is beszélve. Amíg a Maslow piramis első két szintjén sem vergődünk túl, a romantikázásnak lőttek, és azért valljuk be, ez így nagyon más, mint a gyerek előtti (gy.e.) időszak, amikor az ember nem tudott betelni a másikkal.

Az angolban erre külön kifejezés van.: Baby blues

Akárhogy is nézzük, ez egy új és elég traumás helyzet, és ha előtte nem volt elég erős a kapcsolat, akkor ebbe bele is bukik. Ha viszont elég erős volt, akkor van rá esély, hogy most még erősebb lesz, hiszen ha együtt oldunk meg egy ilyen krízist, az mindenképpen erősíti a kölcsönös megbecsülést és a bizalmat. És úgy tűnik, legalábbis eddig, hogy nálunk pontosan ez történik. Attól ahogy a párom bánik a babával és velem, azt hiszem újra kezdek beleszeretni. És most, hogy ez első megrázkódtatáson túl vagyunk, újra megjelenik az életünkben, hogy milyen jó is együtt. Más, mint eddig, mert már hárman vagyunk, de ez nem von le az értékéből. Sőt!