Szemüvegem van, de nem mindig működik az előre látás...

Igen, több, mint egy hónapja felé sem néztem a blogomnak. Pedig Eszter cuki, átalussza az éjszakákat, és különben is. De azért az életem közel sem gondtalan.

Új anyai képességekre van szükségem. Még legalább 5-6 szemre, egy gepárd gyorsaságára, villámgyors reflexekre, és persze időkibővítő készülékre, bár ez utóbbi már 9 hónapja nagyon kéne. Ugyanis ahogy fejlődik a gyermek, egyre élénkebb és mozgékonyabb, ügyesebb és persze bátrabb lesz. Ezerrel forog, ágaskodik, kúszik, és mindezt nulla veszélyérzet nélkül. Most már nem hogy magára hagyni nem lehet, de félrenézni sem tanácsos. És még csak nem is tud járni, sőt felülni sem! Mi lesz később!?

Na jó, azért ő sem irigylésre méltó...

Szóval megtörtént az első balesetünk, leforogta magát a kanapéról, ahol pelenkázni szoktam. Nem esett nagyot, kb. 20 centit, és jól beöltöztettem épp mert sétálni indultunk, de azért a feje koppant, én meg majd szívgörcsöt kaptam abban a percben, hogy erre az egy szerencsétlen gyerekre sem tudok rendesen vigyázni.

Forog a bébi, ki tudja hol áll meg

De az őrangyalom, aki már a saját ügyetlenségem miatt is jó edzésben van, megmentett. Úgy tűnt, egy alapos ijedtségen kívül nem történt semmi. Szegény bébi vagy tíz percig kétségbeesetten panaszkodott a hirtelen sokk és a padló keménysége miatt, de aztán megnyugodott. Pupilla normális, véraláfutás, púp nuku, ha minden igaz, megúsztuk.

Vagy mégsem? Másnap látom ám, hogy piros az egyik szeme. A másikat nem láttam, le volt tapasztva ugye, de egy fél piros szemet sem hagyunk figyelmen kívül, főleg ha az ember lányát mardossa a bűntudat, hogy ejtette a gyerekét. Így aztán vettem egy nagy levegőt, és szégyenkezve elkullogtam a gyerekorvoshoz, jöjjön aminek jönnie kell. Mert hátha bevérzett a szeme, megsérült valamije, vagy mit tudom én?

A dokinéni megvizsgálta a kérdéses fél szemet, aztán elővette a sztetoszkópját(!?) és belenézett a kicsi torkába.
- Anyuka nyugodjon meg, az esésnek semmi köze a szeméhez. Ez a gyerek beteg! Elkapott valamit, és be van gyulladva a szeme meg a torka!

Ez a gyerek előmelegített sztetoszkópot kaphatott

No, erre nem számítottam. A vége az lett, hogy az első gyerekes parázásom következtében elmentem egy problémával az orvoshoz, de egy tök másik lett belőle. Így viszont, amilyen mázlim van, még olyan korán sikerült elkapni a kórságot, hogy pár nap alatt ki is lábalt belőle a gyermek, ráadásul még a lázat is sikerült elkerülnünk. A másik szerencsés végkifejlet pedig az lett, hogy azóta én egy percre sem engedem el pelenkázás közben (sem), ő meg kínosan ügyel rá, hogy csak a másik irányba forgolódjon a kanapé belseje felé. Okos gyerek, ebből is látszik!

Így már csak a többi felmerülő akadállyal kell szembenéznünk... röpülnek az edények meg a kajamaradékok, a játékok hirtelen túl kemények vagy túl könnyen rághatóak lettek, és még ott vannak az olyan apróságok, hogy kiderült, a rékli fazonú kising madzagja megfelelő mennyiségű szopogatás után foszlani kezd, és akkor vadászhatom ki kedvenc utódom szájából a fehér cérnaszálakat, egyet megragad kettőt kap jelleggel.

Oké, tudom én, lehet ezt még fokozni!

Mindezek mellett kibújtak az első fogacskák, amik újabb problémákat vetítenek elő a rágunk, de mégsem témakörben. A túlságosan pépes bébiétel már nem jó, mert nincs benne kihívás, de a túl darabos sem, mert két alsó foggal azért nem lehet csodát tenni. A szoptatás újra fájni kezdett, mert ha nem vigyázok harap, és némi plasztikázás után simán beállíthatnám vízköpőnek, annyi nyálat fröcsög ki magából a nap folyamán. Tényleg, miért nincs hordozható bébi nyálszívó? Asszem egész jól tudnám használni.

Látványra sokkal cukibb, mint érzésre

És, vagy két hete a leragasztott fél szem helyett egy tortúrának is beillő szemészeti látogatás után, szemüvegre váltottunk. Természetesen csak Eszter, a mi váltásunk már jóval korábban megtörtént. Arra valahogy számítottam, hogy az ő szemüvege jóval drágább lesz, mint az enyém. Ami gyereknek vagy pláne babának készül, arra alapból rászámítanak egy jókora összeget. Arra is, hogy nincs mindenhol babának való überhajlékony, törhetetlen szemüveg. Semmi gond, végigjártam négy optikát, és végül a hozzánk legközelebbiben jártam sikerrel. Kicsit túl nagy, úgyhogy a rögzítő gumiszalag testreszabása a home made "fogj egy tűt meg cérnát édes lányom, és varrd össze" módszerrel történt, amíg a delikvens feje nem nő nagyobbra. De ha ilyen, hát ilyen. Arra viszont végképp nem számítottam, hogy az én bájos, vékonycsontú kislányom másfél hét után széles mosollyal és egy laza csuklómozdulattal kipattintja a lencsét a méregdrága keretből. Mert ugyan műanyagból van és törhetetlen, de amit szét lehet szedni, azt szét is szedi az aktív bébi.

Ennyire egyszerű szétkapni a szemüveget?

Nem akarok belegondolni, hogy ez milyen új veszélyhelyzeteket eredményez majd. Inkább elfogadom, hogy innentől bekövetkezett a Pattintott Szemüveg korszak, és most már erre is figyelni kell. Szenzoros érzékelőket, vagy zsebre vágható száz szemű mitológiai szörnyeket szívesen fogadok...

 Ez mondjuk anyagból van, de akár...