Ijesztő és izgalmas egyszerre

Mióta nem írtam az aktuális eseményekről, Eszter ugrásszerű fejlődésen ment keresztül. Június elejéig úgy tűnt, elmarad a kortársaitól, Bab Berta már teljesen bepánikoltatott minket hogy fejleszteni kell, aztán hirtelen egyik napról a másikra felült, aztán elkezdett négykézláb mászni, és a hónap végén, már ott ácsorgott a kiságyában.

Így a világ nagy kérdésein is könnyebb töprengeni

Úgyhogy egyrészről megnyugodtunk, hogy aggodalomra semmi ok, másrészt viszont megértettük, hogy innentől kell csak igazán aggódni, mert innentől kitárult a világ, és hirtelen minden nagyon izgalmassá vált a kis felfedező számára, főleg akkor, ha Anya és Apa foglalkozik vele, vagy azt mondja, hogy nem szabad hozzányúlni.

A felfedező számára semmi nem maradhat rejtve. Legfeljebb egy ideig...

Mi meg csak kapkodjuk a fejünket, hogy ez az egész mikor történt? És persze lépten-nyomon elolvadunk, mert igaz ugyan, hogy ha nem fogjuk meg még kukázni is nekiállna, és hetek óta teszteli hogy kellene kikapcsolni a számítógépet, de egyre jobban hasonlít egy gyakorló emberi lényre.

Kezd kialakulni az egyénisége, megállás nélkül karattyol, és már megjelentek az első értelmes szavak. Bár én meglehetősen kocka apja miatt arra tippeltem, hogy az első felismerhető szava a Google lesz, úgy tűnik a "lámpa" nyerte a kitüntető helyet. Persze a szó eleji "l" még nem nagyon megy, de az "ámpa" is érthető számomra, főleg, hogy közben a nyomaték kedvéért veszettül mutogat rá, és folyamatosan ismételgeti, hogy a hülye (azaz én) is megértse. Úgyhogy azóta déli verőfényben is lámpafénynél tízóraizik, mert az ámpának égnie kell. The show must go on!

És lőn világosság

Az etetésnél is történtek persze változások. Már nem megy olyan nyögvenyelősen, így egy időre nyugdíjba vonult a Bébietető Varázsló, és már nem kell az egyes étkezéseknél végigénekelnem a teljes repertoárt, csak egy-két rövid dalocskát, ami épp eszembe jut. Cserébe elkezdte idegesíteni, ha csak apró bébiknek való pépes babakaját kap, és mindenképpen rágni akar. Ha két foggal, akkor annyival. Úgyhogy igyekszem darabosabb ételt adni neki, és emellé kap még felkockázott gyümölcsöt meg kenyérdarabkákat is. Ezeket már fel is tudja csipegetni. Újabban az a módszer, hogy mindent leteszek egymás mellé, ő jó karmester módjára integet mikor mit kér, és jó anyja szolgálatkészen adagolja a kaja-szimfóniát. Természetesen az étkezés végén jár a buborékfújás, mert ami jó, azon minek is változtatni?

Ha nem is tudjuk buborékban tartani, ellepni azért lehet

A pelenkázás jelzése is árnyaltabbá vált. Amíg többnyire feküdt, elég volt megemelnie a két lábát, hogy jelezze, sürgős nadrág levételre van szüksége, most hogy már egyre többet van függőlegesben, új módszereket kellett kifejlesztenie. Elkezdett a lába közé nyúlkálni, de ezt csak akkor csinálja, ha akadályozzák a mozgásban, mondjuk a járókában vagy a kiságyban van. Ha szabadon engedem, akkor viszont nem kell ilyen lealacsonyító módszerekhez folyamodnia. Ez esetben hirtelen felpattan, és sebesen elkezd a nappali felé négykézlábazni. Ott van ugyanis a kanapé meg a pelenkázó. Fél úton megáll, rám néz és elkezd integetni, mert ha én nem jövök, akkor az egészből nem lesz semmi. Mire szórakozott anyjánál is leesik a tantusz, már oda is ért a kanapéhoz, és elkezdi húzogatni a pelenkázót. Ennél már csak akkor tudná nyilvánvalóbbá tenni mit akar, ha az orrom elé hajítaná a teletrottyantott pelenkát. Néha félek egy kicsit, hogy már ez sincs olyan messze...

A cél a szeme előtt lebeg

Maga a pelenkázás persze más tészta. Ilyenkor végiggyakorolja az összes eddig megtanult mozgásformát, és a Laokoón csoport vonaglásától az orsópörgésig mindent lenyom, mire valahogy - akár segítséggel- sikerül lehúznom róla az egyre szagosabb használt pelust, bekennem a fenekét, majd (miközben igyekszem megakadályozni, hogy beletörölje a kanapéba) a hangos méltatlankodás ellenére bele tudom gyömöszölni a hátsóját az új pelenkába. Mire ez megtörténik, én teljesen leizzadok, ő pedig, mikor végeztem, mintha elvágták volna az eddigieket, megtapsol, aztán odabújik, hogy átöleljem, én meg természetesen erre mindent elfelejtek, és tudom, hogy a következő nyolc hasonló esetet is vidáman vállalni fogom.  

Egyre vagányabban

Ezen kívül sokkal bátrabb, lépten-nyomon rajongó tábort gyűjt magának a buszon, a játszótér felé menet, és bárhol, ahol megfordul. Édesen grimaszol, tele szájjal vigyorog, és szép lassan végleg elvarázsol minket is.

Itt tartunk most. Most ünnepeltük az első születésnapját. Hihetetlen, hogy így van! A napok néha nagyon lassan telnek, ez az év mégis olyan gyorsan elment! És abból a magatehetetlen, pufók kis csomagból a szemünk láttára fejlődött ki ez az egyre önállóbb és talpraesettebb kislány. És  - bár továbbra is állandó fáradtság gyötör - már nem tudnám elképzelni nélküle az életem. Éppen ezért lelkesen, és kissé szorongva készülök a következő felfedezésekkel teli évre. És nem teszem fel a kérdést, hogy "Vajon mi jöhet még?" - mert igazából tudom a választ. Bármi a világon.

 És itt van ő. Ezek a képek most tényleg róla készültek