Jöhet utána palacsint?

Eszterünk már elmúlt fél éves, így aztán mindenféle határidők érkeztek el erre az ominózus életkorra. Pl. kiderül milyen színű a szeme - barna, mint az enyém, és be fog állni a szeme ahelyett, hogy keresztbe nézne - nem állt, úgyhogy most szemkötőt hord. És nem utolsó sorban, az anyatej mellett elkezdhettük az egyéb kaják adagolását is. Éppen ideje volt, mert a tej már kezdett kevés lenni. A hatodik hónap betöltésének napján egész nap 2,5 óránként akart enni, este fél 10-től pedig óránként, három órán keresztül. Mit ne mondjak, a végére enyhén szólva is kiszipolyozott és hulla voltam. Értem én, hogy fél éves kortól megnő az étvágya, na de aznaptól?

Ha nem is az asztalt rágja, de éhes...

Mit tehettem mást, kampányszerű ivásba kezdtem, hogy növeljem az előállított mennyiséget, és nekiálltunk a pépelésnek. A helyzet az, hogy eléggé motivált vagyok a témában, mert ha végre sikerül egy étkezést anyatej helyett péppel kiváltani, az azt jelenti, hogy az eddigi 1,5 -2 óra szabadságom akár 4 órára is nyúlhat, amennyiben találok valakit, aki megeteti vele helyettem a dedet. Ez pedig már akár egy mozilátogatásra is elég lehet. Úgyhogy hajrá! Hogy úgy mondjam, számomra a szabadsághoz vezető út jelenleg bébipempővel van kikövezve.

Egy kis szabadságért én is sok mindenre képes vagyok

Első próbálkozásunk az almapép volt. Viszonylag ártalmatlan, az almához hozzájutni is könnyű (a többihez így télvíz idején nem annyira). Az apja megfőzte neki az almát, pépesítettük, körbeálltuk, biztattuk, drukkoltunk. Végül rendkívül gyanakvó arckifejezése és kérdő tekintete ellenére hajlandó volt egy egész kiskanálnyi adag eltüntetésére. Rendkívül büszkék voltunk!

Anya, biztos, hogy ez jó lesz nekem?

A következő három napban az alma adagot egészen 3 kávéskanálig sikerült felturbózni. Igaz, menet közben átálltunk a nyers alma lereszelésére, mert ez egyrészt jobban bejött neki, másrészt menet közben az apja elment dolgozni, én meg nem főzögettem, ha van ennek egyszerűbb módja is.

A három nap letelte után szereztem banánt, aztán elmentünk a védőnénihez, ahol nagy büszkén jelentettem, hogy immár pép befogadására is alkalmas a gyermek. Jól le is mart, hogy miért nem konzultáltam vele előtte, és hogy miért nem gyümölcslevekkel kezdtem az almapép helyett. Leginkább azért nem, mert az eddig fellelt gyümölcsös bébiitalok mindegyike tartalmazott hozzáadott cukrot, olyat meg nem adok egy ekkora babának. Miután ezt tisztáztuk, mondta, hogy akkor most két hétig minden nap kapjon gyümölcsöt, de csak olyat, ami nálunk is van, szóval ne is próbálkozzak a banánnal, hanem helyette szerezzek mirelit gyümölcsöt, és szórakozzak azzal. 

A helyzet az, hogy egész télen nem volt olyan hideg, hogy hűtőt lehessen olvasztani, így aztán a fagyasztónk kinyithatatlanra fagyott. Ebbe aztán nem rakok mirelitet! Úgyhogy szereztem még sok almát, meg vilmoskörtét, mirelit helyett pedig vettem kész bébikaját. Véletlenül beleugrott a kosárba olyan is, amiben banán van. Meg mangó. Meg maracuja. Van mellette alma meg őszibarack is, hogy Bab Berta is örüljön, a többi hozzávalóról meg nem kell tudnia. Nem tehetek róla, kihozza belőlem a lázadót.

Ki hogy lázad...

Ezzel így el is voltunk egy darabig. Kiderült, hogy a puha vilmoskörtéből folyós és mézédes babakaját lehet előállítani percek alatt, és Eszter két pofára falja. Még a kanalat is elmarja, hogy el ne vegyék tőle, és aztán úgy kell elkönyörögni a kisasszonytól, hogy megkaphassa a következő adagot. Igaz ugyan, hogy mire végzünk, a teljes arca olyan lesz, továbbá a felsője, a nadrágja, az én nadrágom, és időnként még a bodyja is. De hát valamit valamiért. Pozitív hatása a dolognak, hogy a nagy zabálás annyira kimeríti, hogy ahogy végeztünk, kidől 1,5 órára, és addig nyugtom van. A szabadsághoz vezető út első kőkockája!

Azért a kanalaink még hiánytalanul megvannak

Idő közben Bab Berta úgy döntött, hogy nem hagyja lázadó hajlamaimat elburjánzani, ezért szigorú felügyelet alatt tart minket, és most újra két hetente kell járnunk, hogy a pépkérdést megvitassuk, illetve lemázsálja a gyermeket, hogy megfelelően hízik-e. A következő állomás a főzelékfélék bevezetése volt. Mindennek krumpli legyen az alapja, ahhoz keverjek mindenfélét hozzá, az adagot minden nap növeljem, és délután kapja továbbra is a gyümölcsöket. 

Nehéz időszak ez a krumplik számára...

Na jó, legyen. Elpolemizáltam azon, hogy vajon mekkora darab krumplit kell megfőznöm ahhoz, hogy a kezdeti 1-2 kanál pép kijöjjön belőle, de kiderült, hogy a legkisebb krumpli fele is soknak tűnik. Mindegy, azért pépesítettem a kicsit fél krumplit, és izgatottan néztem mit szól hozzá.

Gyönyörűen ette, első próbálkozásra mindjárt lement 4 kiskanálnyi, öröm, boldogság. Másnap el kellett mennem, Anyósjelölt vigyázott a babára, mondtam neki, hogy nem lesz semmi gond, eszi a krumplit. Menet közben vad smsezésbe kezdtünk, hogy miből, mivel, mennyit, és különben is. De ezúttal nem volt hajlandó krumplit enni, se neki, se nekem. Hazaértem, kapott tejet, utána újra megpróbáltam, megint semmi. Végül anyám leveséből kihalásztam két répakarikát, összetörtem, hozzákevertem, újra felmelegítettem. Megette.

Később majd kaphatja másmilyen állapotban is

Büszkén írtam a páromnak, hogy milyen fifikás vagyok, erre bemószerolt az anyjánál, hogy nem babának való ételt adok a gyereknek. Hiába mondtam neki, hogy anyám olyan ízetlenül főz, hogy attól biztos nem lesz baja a veséjének, egy napig tűkön ültek, hogy most mi lesz. Mi lett volna? Teli pelenka répadarabkákkal.

Néha a teli pelusnak is örülni kell

A krumplizással megint elvoltam egy darabig. Próbáltam anyatejjel készíteni, kevertem hozzá almát, körtét, próbálkoztam a bolti sütőtökpürével... Eszi, de 5-6 kiskanálnál többet nem hajlandó bekebelezni. Hogy lesz ebből így kihagyott étkezés? Ráadásul úgy tűnik, a krumpli fog, úgyhogy a teli pelenkák kezdtek egysíkúvá válni.

Mikor már három napja nem volt hathatós eredmény, eljátszottam a gondolattal, hogy beismerem a vereséget és felhívom Bab Bertát mi legyen, de aztán inkább úgy döntöttem, itt az ideje a szilvapép bevetésének. Ez hatott! Szépen kiegyensúlyozták egymást a krumplival. Ráadásul a szilvapép is lelkesedéssel tölti el kedvenc babánkat, úgyhogy már három olyan babakaját is találtam, ami tuti siker nála. Ja, hogy ez eddig csak kettő volt? A harmadik az őszibarack. Maracujával...