Valahogy életben kéne tartani, ha már eddig eljutottunk

És igen! Egy újabb blogbejegyzés az etetésről! De hát mit tegyünk, a napok nagy részét ezzel töltjük. Vagy legalábbis nekem úgy tűnik... Mert a helyzet az, hogy a gyermek nem akar enni, és ennek következtében 1,5 hónapja alig hízott. Bab Berta gasztroenterológushoz küldene minket, mert ez már mégis csak skandallum!  Békés és sokat tapasztalt gyerekorvosunk szerint a gyerek makkegészséges, és majd eszik, ha akar. És persze mindenki, és az Internet népe szerint is, tilos tömni meg erőltetni. Ami rendben van, de különben meg nem eszik.

Nem és nem...

Főleg gyümölcsöt nem, valamiért. Sokkal jobban szereti például a brokkolit. Érdekes ízlése van, annyi szent! De ettől még az előírt napirendje szerint kétszer gyümölcsöt kell ennie, tízóraira és uzsonnára. Ebből főleg az első kihívás, mert reggel amúgy sem szeret enni, úgyhogy ilyenkor kész művészet megetetni. De végre használhatom a kreativitásomat, úgyhogy jelentem, a módszereim egyre változatosabbak és kifinomultabbak lettek. És gyanítom, ez még csak a jéghegy csúcsa!

Mert eredetileg ugye elég volt a danolászás. Gyermek tátott szájjal hallgatta anya remek hangját, és közben zutty be egy kanállal! De sajna egy tíz hónapos bébi érdeklődését már nem lehet ilyen olcsó módszerekkel fenntartani. Oké, egy darabig jöttek a mondókák, azok is tetszettek, mert jó ritmusosak. Csak az a gond, hogy marha rövidek... Bár legalább könnyű őket átírni. Például az Egyedem-begyedemben nálunk már Hajdú sógor rég nem egy falat kenyeret kíván, hanem azt, hogy az Eszter egye meg. Azt amit éppen bele akarok imádkozni természetesen. Végső esetként jöhet a Hofi- Koós féle Macskaduett, persze csak egy fővel, mert az még mindig baromi vicces, hogy Anya teli torokból nyávog. Gondolom nemcsak neki lenne az, úgyhogy ez a műsorszám csak akkor kerül elő, ha más nincs a közelben.

Ebből is látszik, hogy egy újszülöttnek minden vicc új. Na jó, egy babának.

Ha viszont van, akkor elkezdek a korábbi módszerek ellentétével próbálkozni. Eddig igyekeztünk néma csöndben étkeztetni, hogy ne zavarjuk a hercegnőt a koncentrálásban, most viszont odaültetem az ismerősöket, hátha ez is elvonja a figyelmét, és addig zavartalanul kanalazhatok. Hiszen mi lehet izgalmasabb annál, hogy Apa kávét darál? Na ugye! Ezzel csak az a gond, hogy az idő 80 százalékában egyedül vagyok a lányommal, és bár méreteim alapján megoldható lenne, mégsem tudok kettéosztódni. Sajnos...

Itt látható a multifunkcionális Apa-Baba szórakoztató eszköz

Az etetés elősegítésének másik válfaja, ha találok valamit, amivel le lehet foglalni kedvenc babánk kezét, hogy azzal szórakozzon az ujjszopás helyett. Mert azért ha szabad a szája, akkor hatványozottan nő az esélye annak, hogy valamit bele tudok tölteni. Kiválóan megfelelnek kisebb játékok, a cumisüveg kupakja, a bébiétel fedele, zörgős zacskó, szaggatható szalvéta, kiöntött bébipempő amiben tapicskolni lehet, bármi. Néha még a kanál is számításba jöhet. Most már meg is fogja, fel is emeli, már éppen készülök, hogy megdicsérjem milyen ügyes kislány, mikor is... fogja, és az egészet röhögve ellövi a francba. És sajnos erősödik a karja, úgyhogy most már egy méterre is el tudja lőni a falatot, kiváltképp, ha paradicsomos kajáról van szó.

A kaja állaga még nem ilyen, a bébié viszont igen...

De ha minden kötél szakad, és már a Marseilles meg a Csillagok háborúja zenéjének kornyikálásával sem tudom kellően ösztökélni a kis lázadót, akkor megjelenik a Bébietető Varázsló. Természetesen ez is én vagyok, csak a fejemre teszem az egyik sálamat, és látványosan olyan varázsigékbe kezdek, mint: "Zöld a fű és kék az ég/ Legyen Eszter szájában ez a pép!" És ha elég elszántnak és hitelesnek tűnök, akkor nagy kegyesen kinyitja a száját, és hat a varázslat. És mire ezt mind végigjátszom, általában teljesen lefáradok, de a végére csak kiürül a tálka! Így aztán bátran kijelenthetem, hogy a gyerek rendesen eszik. Más téma, hogy milyen áron...

Két fog pipa, mosoly pipa... de ez tuti reklámfotó, mert gyanúsan tiszta minden :-)